Bartók Béla Elméleti Líceum

„Augusztus 22.-24. között nekünk, temesvári fiataloknak alkalmunk volt a szabadkai Interetno fesztiválon önkénteskednünk. A fesztivál különböző népek kultúráját, illetve hagyományait mutatja be. A szállás elfoglalása után mi is csatlakoztunk az önkéntes csapathoz, kiknek tagjai a Vajdaságból és Szegedről érkeztek. Segédkeztünk az előkészületekben, majd a fesztivál első napján társasjátékokat vezettünk. Különböző országok híres társasjátékait mutattuk be a kíváncsiskodóknak, akik egyértelműen ki is próbálhatták őket. Szabadidőnkben koncerten, illetve városnézésen vettünk részt. Izgatottan várjuk a Temesvári Magyar Napokat, ahova a nagy csapat többi része is ellátogat és újra együtt önkénteskedhetünk velük.”

Az önkéntesek csapata újra találkozni fog a Temesvári Magyar Napokon, ahol újabb programokkal fogják gazdagítani az eseménynaptárt és segíteni fognak az események lebonyolításában.

A temesvári csapat tagjai: Csata Dorottya, Berta Evelyn, Benke Andreea, Cziprián-Kovács Kinga, Benedek Márk, Szász Botond, Matíz Tamás, Kőnig Dàvid, Juhász Antónia és Băruța Krisztina.

A Királyi Napok keretén belül Fehérvár legendás katedrálisának romjai fölé felállítanak egy hatalmas színpadot, amit minden évben rendkívüli harangtornyokkal, LED-falakkal, egy óriási fém koronával, és az idén egy gyönyörű fával díszítettek fel, így idézve meg a középkori templomot. Székesfehérvár ugyebár a magyar királyaink városa, ahol sok Árpád-házi királyt koronáztak meg abban a katedrálisban, amit manapság már csak augusztusban lehet megcsodálni Szikora János igazgató úr hatalmas víziója által, aki már tizedik éve rendezője a Koronázási Szertartásjátékoknak. Ezek az előadások megidézték a magyarság múltját, királyaink koronázását, életét, ellenségeit, és az idén halálát is, mivel ez volt az utolsó színpadi játék, amelyben Árpád-házi király, III. András fejére került a korona. Nagy színészekkel, táncosokkal, egy 60 tagból álló kórussal és egy élő zenekarral egy színpadon 120-an támasztottuk fel a középkor mára már színtelennek tűnő pillanatait fáklyákkal, interaktív, mozgó színpaddal, mozzanatos, néhol veszélyes koreográfiával, és egy élménydús két héttel, ami alatt ez az egész megszületett.

A temesvári csapatból én vagyok a legrégebb óta visszajáró, már harmadjára veszek részt ebben a táborsorozatban, és lehet, hogy épp ezért az idei volt a legizgalmasabb számomra, mert másképpen viselt meg az idő. 2019-ben IV. Béla királyunk életét mutattuk meg a színpadon, és mindig kirázott a hideg, amikor Julianus barát kiabálva rontotta el az ünnepélyes hangulatot azzal, hogy jöttek a tatárok. A járványhelyzet miatt a tavaly mi, a táborozók raktunk össze egy előadást, és abban én pont Julianus barátot játszottam. Az idén pedig az volt a legjobb, hogy most újra ott lehettem egy színpadon azzal a színésszel, aki annakidején Julianust játszotta.

Nagyon jól éreztem magam a táborban, habár volt egy pár pillanat, amikor mondtam magamban, hogy ez már túl sok, és haza akarok menni. Persze 14 napon át 6 órát próbálni éjfélig enyhe 7 óra alvással, ráadásul úgy, hogy én még táncos is voltam és nekem délben is voltak próbák, nem volt könnyű, de azon az utolsó estén, amikor a sok ember előtt büszkén le tudtam hajolni abban a csodálatos jelmezben, na akkor tudtam igazán azt mondani, hogy ez nagyon megérte!

Jó volt újra látni egy pár rákóczis diákot, találkozni régi barátokkal, dumálni a színészekkel a teraszon, és jó volt látni magát az időt, ahogy eltelt, látni, ahogy megváltoztunk, rájönni, hogy ez a város már nem is olyan ismeretlen, örülni annak, hogy nem csak rizset ettünk, és látni, ahogy Göbő Annából és a Csáky Mátéból táborvezető lett. Jó volt a próbákon túl strandolni, múzeumok által jobban megismerni arany gyökereinket, jó volt harmadjára látni a Bory-várat, és nagyon jó volt reggel agyhalottan a Minyonokat nézni a moziban.

Örülök, hogy részese lehettem nem is egyszer egy ilyen hatalmas produkciónak, örülök, hogy szomorúan, de szépen és felejthetetlenül bezárhattuk ezt az arany kaput, örülök, hogy érvényesülhettem a filmvágási készségeimmel, és örülök, hogy Gecse-Madaras Júlia ismét felvállalta ezt a színes társaságot és eljött velünk!

A színdarab utolsó szavaival fogom zárni gondolataimat, mert e tábor által jobban meg tudtam tisztelni a királyainkat és a múltunkat. Én igenis megbecsülöm a gyökeret, mert tudom, hogy én vagyok a gyümölcse az aranyfának!

Munteanu Andrea:

A Színjátszó Tábor nekem egy gyönyörű élmény volt és nem gondoltam volna, hogy két hét ilyen gyorsan el fog telni. Két évvel ezelőtt, nem lettem volna elég bátor, hogy egy ilyen táborban részt vegyek és nagyon örülök, hogy tudtam fejlődni és ott lenni ebben az évben, és ott pedig tovább fejlődni sok gyönyörű embereknek a segítségével.

Ebben a két hétben nagyon sokat tanultam például, hogy milyen egy próba, milyenek a színészek mikor lejönnek a színpadról, hogy működik a színház, és hogy mennyi embernek a munkája van egy színdarabban. A városról, Székesfehérvárról is tanultam, a nagyon érdekes és fontos történetéről, de azt is megtudtam, hogy honnan lehet olcsó jégkását venni.

Mondhatom azt, hogy magamról is tanultam egy kicsit ebben a táborban.

Nagyon ügyes és jó csapatunk volt, örülök, hogy a tábor végéig majdnem mindenkivel sikerült megbarátkozni, és emlékeket szerezni együtt. Nagyon jó embereket ismertem meg a Rákóczis csapaton kívül is, a próbák közben. A próbák, akkor is, ha fárasztóak voltak, nekem az egyik kedvenc része volt a tábornak, mikor minden nap az összes szereplő együtt volt, és láttunk, hogy milyen rövid idő alatt sikerül egy színdarabot összerakni. Érdekes volt igazi színészekkel együtt dolgozni és látni az ő munkájukat úgy, hogy mellettük álltam a színpadon és nem egy széken a színpad előtt.

Nagyon remélem, hogy lesz még esélyem ilyen táborokban részt venni. Székesfehérvárra is szívesen visszamennék, akkor is, ha nem táborba.

Elekes Ingrid:

Ebben az évben is megtartották az V. Kárpát-medencei Színjátszó Tábort Székesfehérváron, ahol III. András: az utolsó aranyágacska című előadásba a Rákóczi Szövetségesek is részt vettek.

Én apácát és Habsburg Ágnest játszottam, ami egy nagyon jó élmény volt. Sok próba, a nagyon gyakran hallott „gyerekek, álljunk meg” kifejezés, a gyakori társalgó padlóján pihenő órák és persze a sok szabadidő után, előadtuk a darabot a sajtónak. Sajnos az időjárás miatt a premier előadást nem lehetett megtartani. Szerencsére bejelentették, hogy majd egy hétre rá esély lesz a darab igazi közönség előtti bemutatására. Szép élményekkel és új barátságokkal mehettem haza, és ezért nagyon hálás vagyok.

Stan Lilla-Alíz:

A jó kedv, a fáradtság, a feszültség és stressz keverékeként írnám le ezt a tábort. Ingerhiányban nem szenvedtünk, az biztos, ám minden percét imádtam, legyenek azok a naponta éjfélig tartó próbák vagy a korai kávéillatba burkolt reggelek. Rengeteg új barátság szüleményét köszönhetem ennek (a még véget nem érő, ugyebár) két hétnek, illetve az új tapasztalatokért is hálás vagyok. A Vörösmarty Színházban ,,élni” már másodjára is egy felejthetetlen élmény, amire nem mindenkinek van lehetősége. Egy színpadon állni olyan színészekkel, akik például kiskorom rajzfilmjeinek magyar szinkronhangjai, óriási megtiszteltetés, amit még az unokáimnak is mesélni fogok.

A szamosújvári Téka alapítvány 8. alkalommal szervezte meg összművészeti táborát a Feketelaki Táborközpontban július utolsó hetében. A táborban résztvevő mentorok Márton Evelin író, Farkas György rendező és Gőbölös Gábor táncpedagógus voltak.

A tábor témája: „pÉNz – érték(?)”

Iskolánkból résztvevő diákok: Stan Lilla Alíz és Berta Evelyn Boglárka

A bibliai foglalkozások alatt a GyEK munkatársai, Kovács Barna és Judit, Jézust, az ő életét és munkásságát mutatták be a gyerekeknek bibliai történetek által. A meghirdetett bibliahétre több mint húszan jelentkeztek, s végül 25 gyerek vett részt a szervezett tevékenységeken, s kitartottak végig, a nagy meleg ellenére is.

Minden napot szabad játékkal kezdtünk, majd miután mindenki megérkezett, voltak szervezett közös játékok is, ismerkedős, ügyességi, vagy mozgásos játékok. Ez után következett egy másfél órás bibliaóra, amikor sokat énekeltünk, meghallgattunk egy tanítást Jézusról, a leckéhez kapcsolódó aranymondásokat tanultunk, s vetélkedővel zártuk a foglalkozást, amikor összemértük csapatokban a tudásunkat, felmérve, ki mennyire figyelt a tanítás alatt. Eddigre már jól megéheztünk, s jöhetett a finom ebéd. Az iskola konyháján a nagy meleg ellenére minden nap finom ebéddel vártak bennünket, amit ezúton is köszönünk az ott dolgozó személyzetnek. Ebéd után következett egy kicsit nyugisabb tevékenység, a kézimunka. Volt kövecske díszítés szalvéta technikával, gipsz formák díszítése festéssel, falapocska díszítés, anyag-képeslap díszítés, korona készítés, sőt egy nap egy kis arcfestés is belefért a programba. A gyerekek büszkén vitték haza a nap végén az alkotásaikat. A kézimunka után minden nap jött a várva várt vetélkedő. A gyerekek négy csoportban mérhették össze az ügyességüket, s gyűjthették a pontszámaikat. Minden nap négyféle ügyességi próbán mérettettek meg, s így hét végére meglett a győztes csapat. A legjobb az volt a vetélkedőkben, hogy tanultak csapatban gondolkozni, dolgozni, együttműködni, s jó volt látni, hogy hét végére egyre jobban össze tudott dolgozni mindegyik csapat. Egyik délután vizes játékokkal is hűsöltünk, s vízi-csatával fejeztük be a játszást. Minden napot énekléssel, ismétléssel fejeztünk be, a munkafüzetek rejtvényeinek megoldásával, s végül maradt idő még szabad játékra, társasjátékozásra, focira is.

Áldott hét volt, úgy a gyerekek, mint a felnőttek számára is. Reggelente, meg amikor az idő engedte, kihasználtuk az iskola udvarának adottságait, ugyanakkor néha a nagy melegben bemenekültünk a hűvösebb díszterembe is egy-egy kicsi időre.

Péntek délutánra meghívtuk a szülőket egy rövid záróalkalomra, amikor elénekeltük a tanult énekeket, elmondtuk az aranymondásokat, s Boros Róbert lelkipásztor is szólt pár bátorító szót a szülőkhöz. A szíveinkbe zártuk a gyermekeket, s reméljük, lesz még folytatása az ilyenszerű találkozásainknak.

A Temesvári Magyar Baptista Gyülekezetből többen is lelkesen részt vállaltak a heti bejárótábor lebonyolításában: Bereczki Klára, Boros Emília, Demjén Renáta, Pîncotan Emilia, Szabó Kornélia, Szűcs Edit. Ezúton is köszönjük az ő segítségüket is, s azokét is, akik a háttérből nyújtottak támogatást azért, hogy ez a hét megvalósulhasson, s végül, de nem utolsó sorban, Istené a hála és a dicsőség mindenért, mindazért az áldásért és gondviselésért, amit megtapasztalhattunk ezen a héten.

A szervezők nevében Bereczki Klára