Nehéz feladatunk volt, mert ebben a rohanó világban ritkán van időnk leülni és megfigyelni saját magunkat. Sokszor elnyomjuk a gondolatainkat, az érzéseinket, próbáljuk elfelejteni a negatív élményeinket és nem adunk alkalmat megünnepelni a sikereinket. Ezért a zolti tábor nyugodt hangulata, a csapat elfogadó hozzáállása segített abban, hogy kicsit megálljunk és magunka nézzünk.

A csapat hétfőn érkezés után birtokba vette a helyszínt, megismerkedett a tábori élet szabályaival. Ezt követően kezdetét vette a komoly munka. A következő napokban a reggeli torna után kiscsoportokban dolgoztak a diákok, aztán mindig nagykörben, közösen is átbeszélték, levonták a következtetéseket.

A finom ebéd, a csendes pihenő és a délutáni modul után, esténként csapatépítő játék vagy filmnézés következett. Sor került a KultúrPéntek projekt tevékenységeinek megtervezésére is.

Utolsó nap a csapathoz azok a volt Bartókos diákok is csatlakoztak, akik a múlt években tagjai voltak az önkéntes csoportnak, most viszont felnőttként visszatértek megismerkedni a fiatal generációval. Beszélgettek, tapasztalatokat osztottak meg, nevettek, majd este a tábortűz mellett együtt idézték fel a régi idők emlékeit.

Diákok gondolatai a tábor végén:

„Megtanultam, hogy nem tudunk másokon segíteni addig, ameddig nem ismerjük és nem fogadjuk el saját magunkat, úgy ahogy vagyunk.” – Csata Dorottya.

„Én rájöttem arra, hogy könnyebb és nyugodtabb az életem, ha megtanulom elfogadni saját magam, mint elnyomni vagy eltaszítani azt, amit érzek és gondolok.” – Tătaru Ervin

„Nekem az idei tábor segített felfedezni magamban olyan új jó tulajdonságokat, amelyeknek nem is voltam a tudatában.” – Mihalca Tudor.

„Nekünk ez a tábor egy lelki megkönnyebbülés volt, egy igazi felszabadító élmény.” – Varga Erzsébet és Fülöp – Balázs Vivien.

Az idei tábort az Integratio Alapítvány a Projektközpont által támogatott KultúrPéntek pályázatból.

Táborvezetők Băruța Kriszta iskolapszichológus, Domschy Mercédesz irodavezető.

Köszönjük az örökké szóló emlékeket!