Găurean Cristinával arra törekedtünk, hogy morzsányi ízelítőt nyújtsunk a mesék világából, amelyek függetlenül attól, hogy a világ melyik táján születtekról, ugyanazt az értékeket képviselik: a család fontosságát és ereját, a bölcsességet, mint az életben való helytállás egyik főpillérát vagy akár a bátorságot és az igazságosságot. Ellátogattunk a Belvárosi Református Templomba, ahol a helyi bábcsoportról beszélgettünk Demeter Sándor lelkésszel. Kis filmtörténetet is csöppentettünk a heti programba, ismerkedtünk a diafilmmel, a diavetítővel és ezek történetével, majd eljutottunk a digitális mesékig is. A gyermekek ebben a táborban szerencskövet festhettek maguknak, melyet díszes mesetarsolyban őrízhetnek, illetve megfestették kedvenc szereplőiket embernagyságú kartonra, majd fényképezésre is sor került. Minden mesetáborban szoktunk alkotni valami maradandót is. Az idei mesetáborban három mesét tudtunk szőni, ezeket illusztráltuk és egy szép mesekönyvet hoztunk létre. Pénteken vízi csatát szerveztünk, így egy jót mókáztunk a búcsúzás előtt. (Kasza Gabriella)

Az Önismereti tábor résztvevőivel alkalmunk volt tanulni az emberi tulajdonságokról és érzésekről. A Pihe Puha Pihécske meséje által rájöttünk arra, hogy mennyire fontos odafigyelni másokra és milyen érzéseket tudunk kiváltani másokban azzal, ha szépen vagy csúnyán viselkedünk. Gyakoroltuk a tárgyakra való odafigyelést is, így minden gyerek a tábor elején kapott egy tojást, amelyre öt napon keresztül kellett vigyáznia, óvnia az ütésektől, esésektől. Volt is nagy bánat, amikor egy-egy tojás a földön landolt vagy elrepedt a táska alján. A táborban volt időnk sokat beszélgetni, rajzolni, nevetni és tanulgatni az egymásra való odafigyelésről. Reméljük, minden kis táborozó jól érezte magát és szép emlékekkel gazdagodott e hét folyamán. (Băruța Kriszta)