,,Valaki mondja meg a hosszú évek, miért tűnnek úgy , mint egy pillanat …”

Különleges hétvégével zárta az elemis éveket a hagyományos negyedik osztály.

Osztályközösségünk elérkezett ahhoz a pillanathoz, amikor a gyerekek és a szülők búcsút vesznek a tanító néniktől, lezárva a kisiskoláskor szakaszát, és életük egy újabb, kihívásokkal teli időszaka elé néznek. A mi kis közösségünk ezt a pillanatot egy családias, kellemes környezetben ünnepelte meg, mégpedig a zolti táborban. Pénteken, alighogy megérkeztünk , mindenki elfoglalta a szálláshelyét s máris kezdetét vette a táborhely hatalmas udvarán a közös játék. Aznap és szombaton sor került a vidék felfedezésére, focira, ügyességi játékokra, akadályversenyre, kincskereső játékra, dalfelismerő valamint Ki mit tud? versenyre és természetesen, a fergeteges buli sem hiányzott.

Vasárnap együtt ünnepelt gyermek, szülő és pedagógus. Délben, ünneplő ruhába öltözve, a negyedikesek előadták szüleiknek az ünnepi műsort, amelyben felelevenítették az elmúlt elemista diákévek legszebb, legemlékezetesebb pillanatait. Mivel közösségünket a vidámság, a jó humorérzék jellemezte, úgy döntöttünk, hogy tréfás jeleneteken, iskolásvicceken és vidám diákdalokon keresztül búcsúzunk az együtt töltött négy évtől. Sikeres fellépésüket terített asztalon várt finomságokkal viszonozták szüleik.

A mosolygós arcok, hálás tekintetek, könnyek, ölelések bizonyították, milyen összetartó, jó közösséggé kovácsolódtak ezek a csodálatos gyermekek.

Kívánunk nektek egészséget, sikert, kitartást, jó tanulmányi eredményeket a jövőben is!

Köszönjük a szülői összefogást, a kölcsönös bizalmat és együttműködést, melyet az öt év alatt tanúsítottak.

Milos Edit és Adorjányi Borbála tanítónők