Július 3-a és 8-a között szervezték meg Sátoraljaújhelyen, az Összmagyar Középiskolás Tábort, ahol alkalmunk volt tanulni, barátkozni, új kultúrákat megismerni, valamint olyan élményeket átélni, amire itthon nincs lehetőségünk. Több száz olyan magyar fiatallal találkoztunk és ismerkedtünk meg, akik a világ különböző területeiről érkeztek, ugyanazzal a céllal, mint mi: új dolgokat felfedezni és rengeteg gyönyörű élményt szerezni együtt. Anka Erika tanárnő kisérőként végig mellettünk volt a táborban.

Már a megérkezésünk pillanatában éreztük a tábor melegségét, a szívélyes fogadtatásnak köszönhetően, amit a szervezőktől és a már ott lévő fiataloktól kaptunk. Csoportokra osztottak és már az érkezés napján elkezdődhetett az ismerkedés. Első pillanattól fogva önmagunk lehettünk, minden helyzetben, mivel senki sem ítélkezett. Könnyen megértettük egymást az új csapattársakkal és szoros baráti kapcsolatok alakultak ki közöttünk.

Az első napon egy kiránduláson vehettünk részt csapatunkkal és együtt elkészítettük a csapatzászlónkat is. A napot ifiúsági koncert zárta, ahol szintén remekül éreztük magunkat.

A következő napokra is sok élmény jutott: kézműveskedés, pirográfia (fába égetés), szappankészítés és íjászat. Csapatban dolgoztunk, új dolgokat próbáltunk ki. Sétáltunk a Magyar Kálvárián és kastélyokat, történelmi helyszíneket látogattunk meg. Az estékből nem maradhatott ki a táncház sem, amit mindenki nagyon élvezett.

A tábor helyszíne egy csodálatos környezetet tárt elénk, ahol minden adott volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Több versenyben, stafétajátékban is megmutathattuk erősségeinket, megtanultunk métázni is. A sportnapon lehetőségünk volt több sportjáték kipróbálására os: fociztunk, röplabdáztunk, kosárlabdáztunk: úgyhogy mozgásból és jókedvből sem szenvedtünk hiányt.

Ez nem csak egy egyszerű tábor volt, annál sokkal több, ahol a világ különböző tájáról érkező fiatalokat ismerhettük meg, megtudva hogy hogyan élik meg külföldi magyarként mindennapjaikat.

A fergeteges és felejthetetlen záróbuli ellenére sem tudtuk könnyen otthagyni a tábort, mindenki a búcsú pillanatától félt leginkább. Megható búcsúzkodás és rengeteg ölelés. Ebből állt a távozás napja, de ekkor mi már rég a következő Rákóczi tábort terveztük, tanakodva, hogy mikor látjuk újra egymást. Hihetetlenül nehéz volt a tábortól és új barátainktól egyaránt elbúcsúzni.

Hálásak vagyunk, hogy részt vehettünk egy ilyen csodálatos eseményen és izgatottan várjuk már a következő alkalmat, a következő új élményeket.- A csapat nevében Juhász Antónia (IX.TT)