Bartók, a zeneszerző
“Az én zeneszerzői munkásságom, épp mert e háromféle (magyar, román és szlovák) forrásból fakad, voltaképpen annak az integritás-gondolatnak megtestesüléseként fogható fel, melyet ma Magyarországon annyira hangoztatnak. […] Az én igazi vezéreszmém azonban, amelynek, amióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré-válásának eszméje, a testvérré-válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!“ – Bartók Béla [Demény János (szerk.): Bartók Béla levelei, Budapest, 1976, 396–397]
Bartók Béla első szerzeményeit a közönség és szakma érdektelensége és meg nem értése fogadta. Az 1910-es években még keveset komponált, de az első világháborút követően – különösen 1917 után, A fából faragott királyfi balett és A kékszakállú herceg vára opera sikeres bemutatásának köszönhetően – nemzedéke a modern magyar zeneszerzés vezető komponistájának ismerte el. Zeneműveit a jelentős bécsi zeneműkiadó, a Universal Edition 1918-ban kezdte kiadni.
A csodálatos mandarin:
A fából faragott királyfi:
Bartók művészetében – fiatalkori műveit leszámítva – a zenetörténet három nagy korszakot különít el. Az elsőbe tartozik három színpadi műve (A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin), zenekari ciklusai (Négy zenekari darab, Két kép, Két arckép, Táncszvit), I. és II. vonósnégyese, több dal és zongoradarab. A második korszakot 1926-tól datálják: ide tartozik a III-V. vonósnégyes, a Cantata profana, az I-II. zongoraverseny, a Hegedűverseny, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, a Mikrokozmosz című zongoradarab-sorozat és néhány kórusmű. 1938-tól, a harmadik korszakának művei közé a VI. vonósnégyest, a Divertimentot, a nagyzenekari Concertot, és a III. zongoraversenyt sorolják. A három korszak elhatárolása inkább külső jegyekre épül, 1907-től kezdve műveiben megfigyelhető egy egységes bartóki stílus. Bartók Béla életművében fontos szerepet foglal el a népdalfeldolgozás műfaja, jelen van az életpálya valamennyi szakaszában.
Concerto:
III. Zongoraverseny:
Erdélyi táncok:
Román népi táncok:
Bota and Invertita
A Muzsikás és az Óbudai Danubia Zenekar:
„Erősen hiszem és vallom, hogy minden igaz művészet a külvilágból magunkba szedett impressziók – az »élmény«-ek hatása alatt nyilvánul meg. […] Nem tudok másképpen művészeti termékeket elképzelni, mint alkotója határtalan lelkesedésének, elkeseredésének, bánatának, dühének bosszújának, torzító gúnyjának sarcasmus-ának megnyilatkozását. Azelőtt nem hittem, míg magamon nem tapasztaltam, hogy valakinek művei tulajdonképen életrajznál pontosabban jelölik meg életének nevezetes eseményeit, irányító szenvedélyeit. Különös, hogy a zenében mindeddig csak lelkesedés, szeretet, bánat, legföljebb elkeseredés szerepelt indítóokul – vagyis csupán u.n. magasztos érzelmek, – míg a bosszú, torzrajz, sarcasmus csak a mi időnkben élik vagy fogják élni zenei világukat. Ezért talán az előbbi korok megnyilatkozó idealizmusával szemben a mai zeneművészetet reálisnak lehetne nevezni, mint amely válogatás nélkül őszintén, igazán minden emberi érzelmet bevesz a kifejezhetők sorába.” – Bartók Béla [ifj. Bartók Béla és Gomboczné Konkoly Adrienne (szerk.): Bartók Béla Családi levelei, Budapest, 1981, 187–188]
A képek forrása ELKH, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Zenetudományi Intézet, Bartók Archívum, Budapest; Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest; Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont, Budapest.
Proiect finanțat prin Programul cultural național Timișoara – Capitală Europeană a Culturii în anul 2023