Bartók Béla életrajza
“Bartók Béla egyik jellemző tulajdonsága volt, hogy mindig oktatott, átadott saját tapasztalataiból és fejlettebbé, tanultabbakká akarta nevelni a körébe tartozókat.“ – Ziegler Márta, „Tizenhárom esztendő”, lásd Bartók breviárium, közr. Ujfalussy József (Budapest, 1980), 571.
Bartók Béla zongoraművész, népzenekutató, zeneakadémiai tanár, a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője. Művészete és tudományos tevékenysége magyar és európai viszonylatban is korszakalkotó.
1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson. Zeneszerető családban nevelkedett: édesapja id. Bartók Béla a földműves iskola igazgatója volt, de zongorán és csellón is játszott, műkedvelőkből zenekart szervezett és komponálással is próbálkozott. Édesanyja, Voit Paula népsikolai tanítónő volt és egyben fia első zonogoratanára. Bartók Béla zenei érdeklődése és tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott: háromévesen kapta meg első hangszerét, egy dobot, amelyen már bonyolult ritmusképleteket dobolt, négy évesen már negyven darabot le tudott játszani egy ujjal a zongorán. Hat évesen, saját kérésére, kezdi édesanyja zongorázni tanítani.
A család számára végzetes csapást jelentett id. Bartók Béla 1888-ban, alig 32 éves korában bekövetkezett halála. Családfenntartóként Voit Paula tanítói állást keres, így előbb Nagyszőlősre, Nagyváradra, Pozsonyba, Besztercére, majd újra – ezúttal végleg – Pozsonyba költöznek. Zenei pályája ekkor komolyabb fejlődésnek indul, Erkel László kezei alatt megismerkedik a zenetörténet klasszikusaival. 1899-ben sikeresen felvételizik a budapesti Országos Magyar Királyi Zeneakadémiára, ahol együtt végzi a zongora és zeneszerzés szakokat. Felfele ívelő zongoraművészi karriere mellett zeneszerzőként egy ideig stagnál, de már ekkor kísérletezik a magyar és európai zene ötvözésével.
Gerlicepusztán 1904-ben, egy kibédi származású fiatal lánytól hall először magyar népdalt. Innen számíthatjuk Bartók népdalgyűjtő munkájának kezdetét, amely intenzív gyűjtötevékenység következtében magyar, román, szlovák népdalokra egyaránt kiterjed. A korabeli technikai adottságokat kihasználva fonográffal is gyűjt, majd tudományos precizitással dolgozza fel kutatása eredményeit. 1907-ben a Zeneakadémia tanára lesz, ebben az időszakban jellennek meg első, nagyobb lélegzetvételű művei. 1909-ben feleségül veszi Ziegler Mártát, rá egy évre pedig megszületik első fia, ifj. Bartók Béla. Zeneszerzői munkáját ekkor még a kritikusok és a közönség erős elutasítása fogadja, az első nagyobb sikereket 1917 után éri el, amikor a budapesti Operaházban bemutatják A fából faragott királyfi táncjátékát, majd A kékszakálló herceg vára c. operáját.
Az első világháború, majd az ezt követő politikai események érzékenyen érintik Bartókot, hatással vannak úgy a mindennapjaira, mint az alkotói tevékenységére. A húszas években már a nemzetközi szaksajtó is intenzíven követi és pozitívan értékeli tevékenységét, ebben az időben ismét sokat koncertezik. 1923-ban elválik és ismét megnősül, Pásztor Dittát, egyik tanítványát veszi feleségül. Közös gyermekük, Bartók Péter 1924-be látja meg a napvilágot. Egy rövid vissszafogott alkotói periódus után igen aktív időszaka következik, számos zongoradarabja születik ekkor. 1936-ban válik a Magyar Tudományos Akadémia tagjává és megkomponálj az egyik legismertebb zenekarra írt kompozícióját, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és csellesztára művét.
Nagy munkabírással dolgozik: hetente 8-10 órát népzenei lejegyzéssel tölt, gyakran (olykot hetente többször is) hangvesenyt ad és folyamatosan új szerzeményeken dolgozik.
1940-ben felesége társaságában koncertkörútra utazik Amerikába, ahol ideiglenesen letelepedik. „Ez az utazás voltaképp ugrás a bizonytalanságba a biztos elviselhetetlenből” – vallja. Ott tartózkodásuk kezdetén fiainak írott leveleiben sokszor aggodalmaskodva ír az kilátástalan politikai helyzetről és hazautazása lehetetlenségéről. 1942-ben fia, Bartók Péter is megérkezik Amerikába.
Amerikában főként tudományos munkát végez a Columbia Egyetem megbízásából, csak ritkán koncertezik. A Columbia és Harvard Egyetemeken több előadást is tart. Amerikai tartózkodása alatt igen hamar jelentkezik végzetes betegsége, a leukémia. Megromlott egészségügyi állapota dacára tovább komponál: ebben az időszakban születik a Concerto és a Szonáta szóló hegedűre. Utolsó évében három új műbe kezd, melyeket már nem tud befejezni. Hosszas betegeskedés után, 1945. szeptember 26-án New Yorkban hal meg. Hamvait 1988-ban ünnepélyes újratemtési szertartás keretben helyezték örök nyuglomra a budapesti Farkasréti Temetőben.
„S amit művészete túlnyomórészt nem árult el, azt környezete, családja, paraszténekesei és gyermektanítványai egyaránt tanúsíthatják: hogy e végtelenül bonyolult alkotó egyéniség mélyén egyszerű és közvetlen emberség lakozott.” – Szabolcsi Bence, „Bartók Béla élete”, lásd Bónis Ferenc, Bartók élete képekben (Budapest, 1958), 5.
A képek forrása ELKH, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Zenetudományi Intézet, Bartók Archívum, Budapest; Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest; Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont, Budapest.
A Bartók Népművészeti Napok projektcsapata: Debreczeni Cintia, Erdei Ildikó, Makai Mercedes, Orosz Sándor és Virginás Emese. A román és az angol fordításokat Laslavic Tímea és Molnár Tímea készítették. A kvíz angol fordítását Vajna Gabriella.
Proiect finanțat prin Programul cultural național Timișoara – Capitală Europeană a Culturii în anul 2023