Nagy örömünkre, a tavalyi lezáró elődás, a X. Koronázási Szertartásjáték III. András – Az utolsó aranyágacska című produkciója mégsem maradt egy keserédes élmény, hiszen idén télen megkaptam azt a váratlan és a megváltás érzését keltő üzenetet, hogy idén mégis lesz tábor, tehát előadás is.
Székesfehérvár Önkormányzata, a székesfehérvári Vörösmarty Színház és a Rákóczi Szövetség együttműködése, ez a tábor ismét létrejött, de az, ami ennek a célja, maga az előadás óriási homályban és kérdőjelekben úszott. ,,Ha tavaly végeztünk az Árpád-házzal, most milyen királyt koronázunk meg?” – kérdezgettük egymástól, el se tudtuk képzelni, hogy hogyan fog kinézni ezúttal ez a történet.
A járványidőszaknak a Koronázási Szertartásjáték is áldozatául estett, 2021-ben, az idei évhez hasonlóan színészek nélkül léptünk színpadra, egy Visszatekintő játékkal, tehát összefoglaltuk az addigi kornázásokat. Ebből kiindulva, tudtuk, hogy idén ezt se csinálhatjuk már meg.
Dr. Szikora János Jászai Mari-díjas rendező, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatójának, az odaérkezésünk napján született meg tulajdonképpen az az ötlete, visszaemlékezve a tíz évig forrásául szolgáló tanulmányokra, hogy a koronázási ceremónia nem csak maga a koronázás aktusáról szólt, hanem annak előzményeiről is, tehát a koronázóvárosba, a Székesfehérvárra vezető útról, annak fontos megállóiról fogunk beszélni.
Idén két hét helyett, csak kilenc napot töltöttünk Fehérváron, a próbaidőszak pedig 4-5 napra szűkült. Kihívásnak számított, mert Egyed Attila Jászai Mari-díjas, a Vörösmarty Színház társulatának tagján kívül nem volt más színész velünk a színpadon.
Sok részpróba, szövegpróba, táncpróba és lejárópróba után, a Koronázási Szertartásjáték nem a megszokott helyszínen, a Romkert fölé megálmodott Nagyboldogasszony-bazilika, azaz a koronázás helyét megidéző színpadon történt, hanem a város melletti Csúcsos hegyen, az Aranybulla emlékműnél. Így ebben az évben ez állt a Székesfehérvári Királyi Napok programjában: Korona-túra az Ararnybullánál.
A 18 táborozóból heten mentünk Temesvárról (Győrfi Klaudia, Farkas-Erdély Kinga-Tímea, Munteanu Andrea, Turbók Karina, Kuglis Albert, Forray Zsolt és Stan Lilla-Aliz, mint kísérő), nyolcan Nagyváradról, és Felvidéket idén csak a két táborvezető képviselte.
A rengeteg munka ellenére mégis a nyár legjobb részeként gondolunk a tábor időszakára, és az, hogy összesen tizennégy többszörösen visszatérő táborozó vett részt idén is a munkában, magáért beszélt.
…szóval, jövőre ugyanott! 
Stan Lilla-Aliz