Válasz: A névadás gondolata már 1989 előtt is felmerült, de az akkori években ez nem volt megvalósítható. 1990-ben a tagozatok szétválásával párhuzamosan fogalmazódott meg az igény, hogy az új intézménynek ne száma, hanem neve, személyisége legyen. A névkeresés folyamán valóságos közvita alakult ki a diákok, aktív és nyugalmazott pedagógusok, volt diákok és szülők, közéleti személyiségek részvételével. A Temesvári Új Szó hasábjain meg is jelentek a szerkesztőséghez beküldött javaslatok és indoklások. Íme néhány a javaslatok közül: Révai Miklós, Tompa Mihály, Dózsa György, Hunyadi János, Losonczy István, Kós Károly, Ferenczy Károly, Petőfi Sándor, Bem József, Bartók Béla, Csizmarik László, Bolyai Farkas, Bolyai János, Kiss Ernő. Végül a döntés az 1990. február 27-i tantestületi gyűlésen született meg – ekkor már csak két név volt versenyben: Bartók Béla és Dózsa György. Az akkori tantestület tagjai eképp szavaztak: 31-en választották Bartók Bélát, 8-an szavaztak Dózsa Györgyre. A névadó ünnepségre 1990. május 6-án került sor a Diákházban. Több mint egy negyed évszázad távlatából úgy érezzük, jól választott az akkori tantestület. Ma is feladatunknak tartjuk a diákokban rejlő tehetség felismerését, gondozását és az emberré nevelést. Azóta Bartók Béla születésnapja a Tehetség napja és diákjaink előtt mindvégig ott áll a névadó példája: Bartók, aki “ember tudott maradni egy elembertelenedett világban”. (Szegő Júlia)
A Jecza Péter Bartók-domborművét 2006-ban helyeztek el az iskolában, a névadó születésének 125. évfordulóján